Lányok, lányok, földi boszorkányok! – ezt a csúfolót sokan ismerhetik a gyerekkorukból. Természetesen nem mindenkinek volt tehetsége a régi falusi társadalmakban sem a boszorkánykodáshoz, mégis a maiaknál sokkal több praktikát alkalmaztak az akkori fiatalok (elsősorban a lányok) azért, hogy megszerezzék és megőrizzék szerelmeiket. Most ezekből a hajdani babonákból következzen néhány érdekesség, melyeket – egy kevéske modernizálással – a szerelmesek ünnepén akár ki is lehet próbálni. A próba nem jár semmilyen kockázattal. Ha bejön, remek, ha nem, hát mit veszíthetünk?

Olyan almát kell enni, amelyiknek kilenc magva van. Azt a kilenc magot bele kell tenni egy óvatlan pillanatban a kiválasztott fiú zsebébe, akkor biztos, hogy bele fog szeretni a praktikát végző lányba.
Meg kell gyújtani egy szál gyufát, megvárni, amíg elég, s amerre ekkor dőlni fog, abból az irányból fog jönni a szerelmes.
Ha valaki kilenc kútról vizet hoz, és azzal a kiszemelt legényt vagy lányt megitatja, akkor az illető mindig szeretni fogja.
Érdemes cicát ,,uszítani" a lányos házhoz érkező legényre, mert ha ott egy macska a fiú lábához dörgölőzik, akkor ő abból a házból fog nősülni.
Madárral álmodni férjhezmenetelt jelent.
Ha a lány vagy a fiú eltör egy tükröt, akkor 9 évig nem megy férjhez, illetve nem nősül meg.
Akik nagyon szerelmesek, és azt akarják, hogy szerelmük örökös legyen, egymás hajának szálait süssék tésztába, és közösen egyék meg. Akkor soha nem fogják elhagyni egymást.
Naplemente után nem szabad sepergetni a lánynak, mert nem megy férjhez.
Egyes lányok vakondok véréből cseppentettek valamilyen ételbe, azt megetették a kiszemelt fiúval, hogy így megszerezzék maguknak.
Azokat a szerelmeseket - a hiedelem szerint - nem lehetett semmilyen módszerrel elválasztani egymástól, akiknek összekulcsolt kezüket a két anya szenteltvízzel lemosta, a vizet pedig a fejükre öntötte. E pár ellen nem használt semmiféle szemverés, igézés vagy rontás.